Eckhart Tolle idézet az elfogadásról

Tudtam, hogy Eckhart tanításának kulcsfontosságú eleme az elfogadás vagyis az acceptance, bár jóllehet eredetileg a surrender, megadom magam fogalmat használta, mindkettő beletörődést jelent. 

Woody Allan Annie Hall-ja jut eszembe, viccesen illusztrálva az elfogadást.

– Azt szeretném, ha vadállatok tépnénék szét a testem – mondja a szakállas színész fazon Annie-nek, majd Woody Allan kommentálja – nah, emberek vessetek a mókusok elé!

Persze vannak viszonylag könnyen elfogadható élethelyzetek. 

Gyerekkorom jutott eszembe, mikor a nyolcvanas években elfogyott a mozijegy, amíg mozijegyért sorban álltam. Akkor nem volt könnyű elfogadni, bár jóllehet kénytelen voltam beletörődni, de természetesen ezek a könnyen elfogadható esetek közé tartoznak. 

Vannak ugyanakkor nehezen elfogadható élethelyzetek is, például a szeretteink elvesztése. Akár mivel is állunk szemben az elfogadás az elfogadás.

Hát nem lenne csodálatos, ha ezentúl azonnal ott helyben belátnád, hogy mikor nincs összhang a pillanatnyi életkörülményed és a belső hozzáállásod között? Nem lenne fantasztikus, ha többé ez nem okozna konfliktust és esetenként (sokszor) depressziót, mert felismernéd, hogy mikor kell másként reagálnod, hogy tökéletesen megfelelj a külső tényeknek?

Nos, ha igen szeretni fogod a most következő Eckhart Tolle elfogadásról szóló idézetet és a hozzá tartozó kommentet is segítőnek találod majd.


Eckhart Tolle idézet

Eckhart Tolle Megszólal a csend című könyvéből az ACCEPTANCE & SURRENDER című résznél nyitottam ki a könyvet és az első fejezet máris megragadta figyelmemet (és a képzeletemet, hogy cikket írjak).

Az a rész, ami így kezdődik, hogy Whenever you are able, have a “look” inside yourself. Talán inkább a magyar fordítással kezdek.

Amikor csak lehet, nézz jól önmagadba, és érzékeld, hogy vajon nem-e okozol öntudatlanul konfliktust benső és külső között, vagyis egy adott pillanatban létező külső körülményeid – ahol éppen vagy, akivel éppen most vagy, vagy amit éppen csinálsz – között és az érzéseid és a gondolataid között. Érzed, hogy milyen fájdalmas is az, amikor szándékosan letagadod azt ami éppen van?

Mikor felismerni véled ezt, ugyanakkor azt is felismered, hogy mostantól fogva szabadon lemondhatsz erről a haszontalan konfliktusról, erről a belső ön-háborúról.

Eredetileg:

“Whenever you are able, have a “look” inside yourself to see whether you are unconsciously creating conflict between the inner and the outer, between your external circumstances at that moment – where you are, who you are with, or what you are doing – and your thoughts and feelings. Can you feel how painful it is to internally stand in opposition to what is?

When you recognise this, you also realize that you are now free to give up this futile conflict, this inner state of war.”

Elfogadással a benső és külső konfliktusaiban

15 évet töltöttem el pánikbetegségben. Az utolsó pánikrohamom kb. 3 éve volt. Azóta már nincs és túl vagyok a pánikbetegségen. Van viszont egy fantasztikus tapasztalatom: Nevezetesen az, hogy megtapasztaltam, hogy hogyan lehet leküzdeni a pánikbetegséget. Persze ugyanakkor tudom azt is, hogy hogyan nem lehet leküzdeni a pánikbetegséget. 

Például állandóan konfliktusban lenni önmagadban annak köszönhetően, hogy letagadod azt, ami van az egyike azoknak az egyszerű és mindennapos gondolati sémáknak, amik könnyedén fenntartják a depressziós (pánikrohamoktól gazdag, fóbiákkal teli) életet. 

Ez velem is így volt. 

15 évig.

Azért volt így, mert 15 évből legalább 10 évig letagadtam, hogy bármi bajom is lenne. Közben meg egyáltalán nem működött az életem és több tekintetben is rossz úton jártam. Ami pedig a gondolataimat és a valóságot illette, nem ismertem el, hogy pánikbeteg lennék annak ellenére, hogy hetente tört rám a „semmiből” olyan pánikroham, amiben „meg akartam halni”. Pokoli volt.

Aztán eljutottam oda, hogy már elismertem. Ezt nevezem Pálfordulás technikának. Azzal, hogy elismertem, abba az irányba fordultam, amerre a kivezető utat évekkel később meg is találtam. Ég és Föld a külömbség!

Hétköznapi dolgok terén is vagyunk úgy gyakran, hogy mást gondolunk, mint ami van valójában. A legtöbb haragos indulat ebbe a kategóriába tartozik. Ezt persze mindenki tudja, mert minden embernek volt már legalább egyszer olyan tapasztalata, amikor nem lett indulatos ugyanabban a szituációban, ami máskor mindig kihozza a sodrából. Tehát… lehetséges.

Ha viszont tudatossá tennénk és elfogadnánk ott helyben, ami van, az megváltoztatná az életed.

Valahányszor panaszkodás-szerű gondolatok forognak a fejünkben, vagy neheztelés, nos azok mind spirituálisan távolítanak, ugyanakkor tévúton tartanak, miközben félelmet gerjesztenek lassan-lassan… de biztosan.

Amikor csak lehet, nézz jól önmagadba, és érzékeld, hogy vajon nem-e okozol öntudatlanul konfliktust benső és külső között, vagyis egy adott pillanatban létező külső körülményeid – ahol éppen vagy, akivel éppen most vagy, vagy amit éppen csinálsz – között és az érzéseid és a gondolataid között.

„Ezt a sort most nem olvasom”

Érzed, hogy milyen fájdalmas is az, amikor szándékosan letagadod azt ami éppen van?

Próbáld ki most.

Miközben ezt a sort olvasod éppen most, közben tagadd le, hogy ezt a sort olvasod. „Ezt a sort éppen most nem olvasom…”

Frusztráló.

Nem?

Eckhart Tolle hasonlatnak szánta.

Minden napos hasonlatnak, amikor letagadjuk a valóságot. Olyan alkalmakra, amikor mást gondolunk arról, ami van. Kedvenc példája, hogy például vársz valakire és az illető nem jön el a találkozóra. Te ideges leszel és szitkozódni kezdesz. Szitkozódsz a barátodra és szitkozódsz saját magadra is. Csalódottnak érzed magad és dühösnek. 

Másfelől pedig „csak” annyi történt, hogy nem jött el. Ennyi. Ez minden. Bármi mást hozzáteszel csak távolabb sodor attól, amit Eckhart tanítása úgy hív, hogy elfogadás. Vagy beletörődés. Vagy beletörődött elfogadás.

Szabad akaratunk van, tehát egyedül a te döntésed, hogy melyik verziót választod:

  1. „Csalódtam benned, többet ne is kerülj a szemem elé!”
  2. „Nem jött el.”

Az egyes vagy a kettes? Abszolút tőled függ. Még akkor is csak tőled függ, ha csak nagyon kevesen lennének, akik a másodikat választanák. És beletörődnének és elfogadnák anélkül, hogy haragot gerjesztenének önmagukban.

Számtalan hasonló szituáción megyünk keresztül nap-mint-nap. Számtalan hasonló döntési helyzet elé kerülünk naponta. 

Egyes vagy a kettes?

Abszolút tőled függ.

Mint ahogyan az is, hogy melyiket választod:

  1. Ezt a sort most nem olvasom.
  2. Ezt a sort most olvasom.

Érzed, hogy milyen fájdalmas is az, amikor szándékosan letagadod azt ami éppen van?

Elfogadás a gyakorlatban

A következőkben arra vállalkozom, hogy gyakorlati tanácsokat adjak neked a gyakorlásra. Házifeladat… más szóval. Otthoni gyakorlás, ami segíthet élni, pontosabban megélni Eckhart tanítását hasonlóképpen, mint maga Eckhart Tolle éli meg minden nap.

Elfogadás fogalmának megértése Eckhart Tolle tanításában

Surrender

Megadom magam. Talán ez a legközelebb fordítás. Eckhart eredeti kifejezése az elfogadás tanítására. Ebben a részben azt tervezem, hogy gyakorlatias tanácsokkal segíteném spirituális fejlődésed, hogy jobban érthető legyen Eckhart elfogadás tanítása.

Mikor először olvastam A most hatalma című könyvben – én angolul találkoztam először a tanítással, tehát a surrender tanítást olvastam – az jutott először eszembe, mikor mi Magyarok azt mondjuk, hogy „Ez van!”. Vagy inkább kijelentjük.

Ez van!

Mikor azt mondjuk, hogy ez van, akkor már beletörődtünk, hogy ez van, nem? 

Eckhart eredeti surrender fogalma, ami annyi mint, megadom magam, ügyesen beletartozik abba a lelkületbe, mikor mi beletörődünk abba, ami van, és azt mondjuk, hogy EZ VAN!

Ez van! Ebben már benne van a beletörődés, ami van és benne van a pillanatnyi helyzet elfogadása is. 

Mikor azt mondjuk, hogy ez van, azzal nem azt mondjuk, hogy nem lehet jobb (sem azt, hogy nem lehet rosszabb) de azt feltétlen kijelentjük, hogy ez van… és nem másként. 

Ez van! És nem kezdünk bele, hogy drámaian átírjuk azt, ami van. Abba sem kezdünk bele, hogy szépítsük a helyzetet, amire az előbb már rábólintottunk és azt mondtuk rá, hogy ez van.

Eckhart surrender és acceptance fogalmai talán a beletörődéssel való elfogadás lelkületéről szól.

Ez van!

Már beletörődtem!

Elfogadom!

Nem vitatkozom már rajta, hanem elfogadom, hiszen ez van!

Mások elfogadása

Néha olyan helyzetbe kerülünk, hogy nincs más választásunk és belátjuk, hogy jobban tesszük, ha a másik személyt elfogadjuk úgy ahogyan ő van. Lehet ilyen szituáció például egy munkahelyen, ahol a kollégáinkat nem mi válogatjuk, így már eleve adott, hogy kikkel dolgozunk. Mivel a munkavégzésen van a hangsúly, így a személy kérdés másodrangú. Vagyis a kolléga elfogadása magátol értetődik. Azonban a másik ember természete nem mindig fogadható el könnyen.

Nyilván azt mindenki tudja, hogy munkahelyi személyi konfliktusok milyen gyakran vannak, és azok legtöbbször a másik ember el nem fogadásából származik. Vannak olyan kolléga-kolléga kapcsolatok, ahol az úgymond háború egymás között megengedhető, de a legtöbbször ez nem igaz.

Eckhart Tolle – úgy gondolom – erre azt mondaná, hogy a munkahelyen a munka miatt van ott az ember. A kapcsolat egy kollégával végül is munkahelyi kommunikáció. Viszont a másik kolléga el nem fogadása egy totál felesleges konfliktusteremtés, ami senkinek és semminek sem tesz jót.

Érdemes tehát a kollégákat úgy elfogadni, ahogyan vannak.

Mi a különbség elengedés és elfogadás között?

Let go

Mondja az Angol. Elengedés, mondanánk mi magyarok, ha az olyan könnyű volna. Nem könnyű. De nem is lehetetlen.

Vegyünk például egy tipikus múltbéli sérelmet. Egy olyan sérelmet, amit nagyon nehéznek tűnik megbocsátani és nyilvánvalóan felelőssé lehetne tenni a másik embert, aki azóta talán már boldogan éli világát valahol máshol, viszont az aki nem bocsát meg az bizony önmagát tartja fogva. A meg nem bocsátás és az elengedés képességének hiánya egyben az elfogadás hiányát is feltételezi.

Elengedni egy régi sérelmet egy másik emberrel kapcsolatban csak úgy lehet, ha már egyszer és mindenkorra elfogadtad azt ami (amúgy) van.

Emlékszel?

Ez van!

Fogadd el!

És ha elfogadtad az elengedés automatikusan megtörténik.

Ha például hordozol egy személlyel kapcsolatban régi sérelmet és még nem sikerült sem elengedni, sem elfogadni, mondván hogy, nem vagyok hajlandó… nos akkor álj meg egy pillanatra és gondolkodj el rajta, hogy kinek árt ez jobban… Annak aki már régen szabadon van valahol a nagyvilágban, vagy annak, akit a múltja még mindig fogva tart és nem hagyja a jelenben jelen lenni?

Persze, jól gondolod.

Tehát mi a külömbség az elengedés és az elfogadás között?

Nincs elengedés a múltbéli szituáció elfogadása nélkül. És nincs elfogadás… elfogadás nélkül. Úgy értem, hogy elengedni csak akkor tudsz egy helyzetet, vagy egy személlyel kapcsolatos sérelmet, ha elfogadod egyszer-s-mindenkorra és kijelented, hogy ez van! Ha még azt is hozzáteszed, hogy: „menj Isten hírével”, vagy azt, hogy „bazdmeg, tűnj el a szemem elől!”, azzal segíted az elengedést. 

Régen szokás volt azt mondani, hogy bocsáss meg neki… 

Azt mondanám, hogy nem kell megbocsátani neki, hanem el kell fogadni a helyzetet, hogy a múltban az úgy történt, ahogy történt és kész. Az elengedés az elfogadás „mellékhatása”. Pozitív mellékhatása.

Elfogadás vagy továbblépés?

Elfogadás!

A továbblépés majd jön magától.

Először el kell fogadni a helyzetet és a továbblépés majd megtörténik magától, hiszen, ha már elfogadtad a múltbéli – mondjuk – sérelmet, utána már következésképpen a figyelmed sem lesz rajta, mint megoldatlan „áldatlan állapot”, ami ráadásúl elég kellemetlen – haragos – érzelmekkel párosul szinte mindig. Ha már nincs többé „rajta” a figyelmed (a múltbéli szituáción, amit már elfogadtál), azt automatikusan elfelejted. Ha már elfelejtetted, mondhatjuk, hogy egyben túl is léptél rajta.

Tehát túllépni valamin annyi mint elfogadni. Majd hagyni elfelejteni. Pontosabban „segíteni” elfelejteni. Minél gyorsabban.

Az elfogadás pszichológiája

Minimális ismereteim ellenére sem vagyok pszichológus. Ha az lennék, tanulmányoznom kellene a pszichológiai szakirodalmat, különös tekintettel a DSM 5-re és „kihámozni” belőle az elfogadás pszichológiáját. Nem maradt más hátra, mint a saját szavaimra hagyatkozni.

Elfogadni annyi mint gondolatban „odamenni” térben és időben és gondolatban a „tett” helyszínére és újraélni az eseményeket. Absztrakt módon felidézni az akkori eseményeket és szembenézni velük. Belátással belátni, hogy nem történhetett másként, mint ahogyan történt. Elfogadással nyugtázni, hogy ha történhetett volna másként, akkor úgy történt volna. Elfogadással belátni, hogy ha mégis elő tudnánk állni ezer féle megoldási javaslattal, ahogyan történhetett volna, ahelyett, ahogyan az mégiscsak történt, nos az nem más, mint a saját absztrakciónk, ami nem akkor volt, hanem most van, éppen most. A helyzet tehát ma nem ugyanaz, mint a helyzet akkor volt, amikor megtörtént, ami megtörtént. Amit a legjobb elfogadni.

Vagy beletörődni.

Elfogadva beletörődni.

Had segítsek itt és most elfogadni azt ott a múltadban.

Vegyél egy mély lélegzetet és figyeld, amint a levegő beáramlik a tüdődbe. Lehetőleg most hagyd abba az olvasást és figyelj a lélegzésedre…

Talán eltöltöttél egy percet, vagy valamennyit a lélegzés megfigyelésével. Lélegezz megint és figyelj rá. Tartsd ki a figyelmedet és vedd észre, hogy a MOSTban vagy. Az a MOST, aki figyel arra, hogy a MOSTban van-e. Te vagy a MOST. Így tanítja Eckhart Tolle.

Ha bejönnének neheztelő gondolatok a múltból, akkor gondolj arra, hogy lélegzel és nem fázol és nem vagy éhes és egészséges vagy. Mi kell több itt és MOST?

Az igazi válasz az, hogy semmi.

Ha viszont semmi sem kell, hiszen ez a MOST jelen pillanat úgy teljes (és üres) ahogy van!

Ezzel már meg is tetted az elfogadását a jelen pillanatnak. A MOSTnak. És nem csak a mostnak, hanem korábbi sérelmeidnek is.

Ellenőrizd le… MOST (közben vegyél egy mély lélegzetet és tarts ki a figyelmeddel a lélegzet mellett).

Szeretettel:

Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: