Tudatosság a személy álruhájában

Eckhart Tolle azt írja, hogy „Te magad vagy tudatosság, a személyiség álruhájában”.

A Megszólal a csend című könyv angol nyelvű változatát vettem le ismét a könyvespocról, hogy segíthessem spirituális fejlődésed a nyelvi akadályok áthidalásával és miközben lapozgattam megakadt a szemem az egyik bekezdésen. Megpróbáltam beleélni magam, hogy segítek neked értelmezni az olvasottakat.

Ha voltál már úgy, hogy azon gondolkodtál, hogy vajon hogyan értheti Eckhart tanításának kulcsfontosságú fogalmait, úgymint tér, tudatosság, éberség, nos akkor szeretni fogod a most következő írást.

Szívemmel kutattam elmém zegzúgaiban, hogy átadhassam neked, amiket Eckhart Tollétól tanultam.

Idézet

Megszólal a csend című Eckhart Tolle könyv volt a kezemben néhány pillanattal ezelőtt, amiből ismét kiválasztottam egy rövid részt.

Stillness is your essential nature. What is stillness? The inner space or awareness in which the words on this page are being percieved and become thoughts. Without that awareness, there would be no perception, no thoughts, no world.

You are that awareness, disguised as a person.

Aztán leültem és jegyzeteket készítettem, hogy összeszedjem a gondolataimat és ötleteket gyűjtsek, ahogyan gyakorlati segítséget tudok nyújtani neked a fenti Eckhart Tolle tanítás gyakorlati felhasználásához. Elsőként a fenti angol szöveg magyar nyelvű fordítását készítettem el.

A mozdulatlanság az eredeti természeted. Vajon mi a mozdulatlanság? A benső tér vagy tudatosság, ahol ennek az oldalnak a szavai értelmet nyernek és gondolatokká válnak. Tudatosság nélkül nem is volna értelmezés, nem lennének gondolatok és a világ sem létezne.

Te magad vagy tudatosság, a személyiség álruhájában.

Ezután igyekeztem meglátni a szöveg célját, benne kitalálni, hogy vajon Eckhart Tolle az írás pillanatában átélt jelenlétében felszínre jutott szándék vajon mi volt. Aztán megláttam néhány összefüggést. Elsőként azt láttam meg, hogy Eckhart megfelelést kíván tenni olyan fogalmak között, mint:

  • A mozdulatlanság
  • A benső tér
  • A tudatosság
  • Te magad, mint szubjektum

Ezután kissé módosítottam a még egyetlen betűt sem látott kommentárok fejezetcímeit. Ha ezzel megvagyok utána szeretnék gyakorlati útmutatót is adni neked a szöveg értelmezéséhez és gyakorlati alkalmazásához, hiszen ne feledd, mikor Eckhart 29 éves volt, súlyos depresszióban szenvedett és Ő pontosan úgy lett jól, hogy alkalmazta, amit azóta is tanít.

Jómagamról egy gondolatot szeretnék mondani:

Szintén súlyos depresszióban és pánikbetegségben voltam 15 évig. Ha nem alkalmazom Eckhart tanítását, nem jutok el az utolsó pánikrohamig, hanem minden bizonnyal belefulladok a pánikbetegségbe. Aztán leküzdöttem a pánikbetegségemet és nagyon hálás vagyok Eckhart Tollénak. Most pedig neked szeretnék segíteni, ha tudok.

Lássuk hogyan…

Mozdulatlanság és eredet

Előző cikkemben, A Vagyok Aki Vagyok című írásomban már utaltam rá, hogy miként értelmezhető spirituális értelemben a mozdulatlanság. A stillness ezt a szót használja Eckhart Tolle eredetileg a Stillness Speaks című könyvében, amit eredetileg Dr. Domján László úgy fordított, hogy Megszólal a csend. 

Jó fordításnak tartom, bár az az igazság, hogy mégsem tartom 100%-ban jó fordításnak, de ez nem Dr. Domján László hibája. 

Mindnyájan kommunkálva cserélünk gondolatokat, aminek a nyelv az eszköze. Szavakat használunk, hogy formát ölthessenek gondolataink, hogy azok közvetíthetőek legyenek. Ha viszont közel szeretnénk lenni ahhoz, amire Eckhart Tolle gondol, amikor a stillness szót használja és ahhoz, amit Dr. Domján László csendnek fordít, akkor érdemes megnéznünk, hogy Eckhart maga is eredetileg ugyanazzal a dilemmával küzdhet, mint mindenki, aki a csend szót csak féligazságnak gondolja, hiszen a mozdulatlan nyugalom is ide tartozik.

Érdekes – most fedeztem fel –, pontosabban inkább vicces, hogy csak most láttam meg, de az az igazság, hogy eredetileg Eckhart azt a fejezetcímet adta, ahol az idézett szöveg is benne van, hogy Silence and Stillness, ami bizony maga a szilencium, vagyis hangtalanság, és a sztillnessz, ami a mozdulatlanság. 

Tehát akkor „látjuk” illetve értjük helyesen, amit Eckhart Tolle tanít, ha a hangalanságot és a mozdulatlanságot egyszerre értjük, amikor akár Dr. Domján László használja a csend szót, illetve jómagam, amikor a stillnesst úgy fordítom, hogy mozdulatlanság.

A mozdulatlanság az eredeti természeted. Így kezdődik az idézet. Vajon hogyan értelmezhető, hogy a mozdulatlanság lenne az eredeti természete az embernek? 

Nem könnyű.

De talán úgy, hogy születésünkkor biológiai értelemben is nyugalomban voltunk. Bár nem annyira szimpatizálok ezzel a megfogalmazással. Bár jóllehet, igaz.

És a szellem?

Hát az az igazság, hogy talán a szellem is valóban „nyugalomban” van még a születésünkkor. Azért nem emlékszünk – és majdnem mindnyájan így vagyunk ezzel – néhány évesen egészen kicsi korunkra, mert a gondolkodásunk még nem volt olyan, mint amilyen neked van, aki éppen ezt a sort itt és most olvasod. Egyévesen nyilván nincsennek meg azok az érzelmi reakciók és a hozzájuk tartozó gondolati reakciók, amik megvannak napjainkba nekünk felnőtteknek. Így viszont már mondhatjuk, hogy gondolataink és érzelmeink híján szellemünk is nyugalomban van a kezdet kezdetén.

Ha szeretnéd pontosabban is átélni az átélhetetlent, hogy az milyen is volt, amikor egy éves voltál, nos semmi mást nem kell tenned, míg megvárni amíg este elalszol. Olyan. Az egó kikapcsol, mert „pihen” és mégis reggel „felébred” VALAKI, hm… az a VALAKI maga a mozdulatlanság, ami amúgy valóban az eredeti természeted.

A mozdulatlanság az eredeti természeted.

Tér és tudatosság

A jó kérdések mindig segítenek jobban érteni valamit, amit sokkal kevésbé értenénk amúgy jó kérdések híján. Azt gondolom, mikor Eckhart Tolle segít felébreszteni bennünket – úgy értem mégjobban – hogy kérdő üzemmódba állít bennünket olvasókat felvetvén a kérdést, hogy vajon mi a mozdulatlanság? Majd Eckhart saját maga adja meg a választ a kérdésre: A benső tér vagy tudatosság – Majd így folytatja, hogy – az a „hely” ahol a könyv oldalain olvasható szavak – itt Eckhart a Megszólal a csend című könyvére utal – értelmet nyernek.

Tehát a szavak – így mondja Eckhart – a térben és-vagy tudatosságban nyernek értelmet. 

Emlékszem Eckhart több helyen is utal rá, hogy az ég, a Mennyek Országa, az űr, a mennyezet jó hasonlatok a tudatosság megértéséhez. Elég csak felnéznünk az égre és máris láthatjuk, hogy olyan tágassága van, hogy minden elfér benne. Spacessness vagy space szót használ a fenti idézetben Eckhart Tolle. Magyarul ezt gyakran úgy fordítjuk, hogy űr. De az is jó, ha úgy mondjuk, hogy az ég. Vagy az, hogy a tér.

Egyszer olvastam a francia metafizikában igencsak jártas írótól, René Guénontól, hogy a „teljes megnyilvánulások lehetősége”. Azóta is szimpatizálok az Ő kifejezésével, ami pontosan arra utal, amire az ég tágassága, amiben elfér a teljes Világegyetem.

Jó dolog a tudatosságra is úgy gondolni, hogy az értelem megnyilvánulasa jelen időben, amiben bármekkora szellemi nagyság elfér. Szavakat használok, ugye de hát itt már érezhetően nincsennek határok, és nincsennek formák, hiszen az a tudatosság, amelyben bármekkora szellemóriás elfér, ugye, annak nincsennek határai.

Ezért végtelen a tudatosság és ezért szellemi a tudatosság. Ezért jó ötlet az éghez hasonlítani és ezért volt jó ötlet az eget MENNYEZETnek hívni, hiszen valamennyi élet „elfér” benne határtalanul.

Vajon mi a mozdulatlanság? A benső tér vagy tudatosság, ahol ennek az oldalnak a szavai értelmet nyernek és gondolatokká válnak.

Értelmet nyer

Szeretnék néhány szót szólni arról a szellemi mozdulatról, amikor valami értelmet nyer. 

Homlokracsapós pillanat ez, vagy más szóval aha-pillanat. Bár nekem személyesen nagy kedvencem a norvég A-ha zenekar, tudod, a Take on me című daluk nagyon sikeres lett, na mindegy…

Szóval maradjunk a homlokracsapós aha pillanatoknál inkább…

Tehát amikor valami értelmet nyer, az nem más, mint amikor az ember felfog valamit, vagy megért valamit. Ezen nap mint nap keresztülmegyünk, tehát megpróbálok erre nem túl sok olvasásidődet elrabolni feleslegesen.

Azért… vajon hogy érti Eckhart azt a részt, mikor ízt írja, hogy …szavai értelmet nyernek és gondolatokká válnak.

Tehát hogy „gondolatokká válnak”?

Igen.

Vajon lehetnek e gondolatok bennünk tudatosság nélkül?

Álmokon kívül vannak-e bennünk gondolatok, mikor alszunk?

Nincsennek.

Tehát gondolatok csak akkor vannak bennünk, amikor tudatosak vagyunk. Természetesen. Eckhart Tolle tanítása nem is erről szól, hanem arról, hogy ne hagyd magad a gondolataid szárnyán elábrándozni. Legyél tudatosabb. Sőt legyél teljesen tudatos és lépj egy lépést hátra a gondolkodásod elragadtatásától.

Az értelem fénye, szoktuk mondani, vagy a felismerés szikrája, ezt is mondjuk néha. Ezek mind annak fennségességére utalnak, amikor értelmet nyer és gondolattá lesz bennünk „valami”.

Vajon mi a mozdulatlanság? A benső tér vagy tudatosság, ahol ennek az oldalnak a szavai értelmet nyernek és gondolatokká válnak.

Tudatosság a személy álruhájában

Ahol az álruha abszolút „kulcsfigura” a tudatosság megnyilvánulásához életünkben. Más szavakkal a tudatosság nem nyilvánulhat meg a személy jelenléte nélkül.

Ismét figyelem!

Pontosabban ismét a figyelem… lenne az, amire itt és most arra kérnélek, hogy figyelj.

A figyelem „egyik végén” van amit figyelünk, a tárgyak, objektumok, alakok, formák, szinek, stb., míg a figyelem „másik végén” pedig az az alany, aki éppen figyel.

Ha nyelvtannal szeretnénk utalni ugyanerre az egységre, de mégis megkülömböztethetőségre, akkor így mondhatjuk: „Ő figyel”. Ahol a figyel az ige és az Ő az alany. Mit figyel? Nem tudjuk, legalábbis a mondatból nem derül ki. Az viszont kiderül, hogy a figyelem és az alany, aki figyel, ketté van választva. A nyelvünk „emlékszik” rá, hogy így van.

Az aktív figyelem, amelynek tárgya, amit figyelünk. Amit figyelünk lehet bármi: zene, naplemente, érintés, vagy beszéd, stb. Ezek persze megtörténnek akkor is, ha nem figyelsz rájuk.

Áljunk csak itt meg egy pillanatra?

Gondoljunk csak bele mégegyszer: azok a dolgok tényleg megtörténnek, amikre nem figyelsz oda? Vagyis tényleg csak azok a dolgok léteznének, amik a saját szemeid előtt zajlanak? Vagyis azok a dolgok tényleg nem is léteznek, amik nem az orrunk előtt történtek? Azt hiszem ez egy mély filozófiai kérdés. Legalább olyan mély, mint annak eldöntése, hogy „ez itt és most csak egy álom lenne?”. Tudod, az az igazság, hogy nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy álmodsz-e vagy valóság-e mindez, ami van.

Bocsánat itt inkább visszakanyarodnék Eckhart Tolle kommentárjához, hiszen ha egyetlen egy gondolkodó sem tudta még társait meggyőzni az álom-valóság dilemmával kapcsolatban, akkor mit keresek én köztük.

Mindenesetre érdekesnek találom azt a kételyt, amit a Föld minden embere ismer és megtapasztal élete során bármikor, amikor csak akarja, tehát a kétely, ami akkor merül fel, mikor valami olyan dolog létezését kell teljes bizonyossággal állítani, amit jelenleg éppen nem tapasztalunk (látunk, tapintunk, hallunk, stb). Érted, hova akarok kilyukadni…

Igen. 

Pontosan itt érhető tetten a tudatosság, mint létezősség, ha olyan tárgy létezése a kérdés, amit vagy éppen most megtapasztalsz, látsz, hallasz, stb., vagy nem. Ha nem, akkor lehet, hogy nem is létezik, vagy nem vagy tudatos? Ha viszont létezik, akkor éppen most tapasztalod, látod, hallod, stb.

Ha viszont tapasztalod, látod, hallod, tapintod azt, akkor az azt is jelenti, hogy tudatos vagy.

Látod?

Nincs a kettő egy(más) nélkül. 

Innen a számmisztikában a kettő fogalma, ami az egytől származik.

A figyelem az EGY és a látó-látvány páros a KETTŐ, ami természetesen nem létezne az EGY JELENLÉTE nélkül. Ezért elválaszthatatlan a tudatosság a látványtól és a látótól.

A mozdulatlanság az eredeti természeted. Vajon mi a mozdulatlanság? A benső tér vagy tudatosság, ahol ennek az oldalnak a szavai értelmet nyernek és gondolatokká válnak. Tudatosság nélkül nem is volna értelmezés, nem lennének gondolatok és a világ sem létezne.

Te magad vagy tudatosság, a személyiség álruhájában.

Gyakorlatban

Elalvásod előtti egy perc megfigyelése

Tapasztald meg saját tudatos-vagyok-élményedet mindennapjaidban! Kezdd megfigyelni, ha javasolhatom, azt a tudatosság külömbséget, amikor ébren vagy nappal és amikor nem vagy ébren. Próbáld megfigyelni az elalvást megelőző legeslegutolsó egy percet. Próbálj aktív lenni abban az egy percben. Figyeld, meg, hogy az elalvásodat megelőző egy percben, ha aktív tudsz lenni és gondolatok generálódnak a fejedben, akkor bizonyára nem a legutolsó elalvás előtti egy percedben voltál. Amúgy ez lenne a mechanizmusa az insomniának, vagyis az álmatlanságnak.

Térj vissza a megfigyeléshez!

Elalvás előtti legeslegutolsó egy perc. Benne vagy és próbálnál a majdnem teljesen álomszerű „jelenetbe” és nagyon nagyon csekély mértékben tudatos és még megfigyelhető „jelenetbe” bármilyen akaratot belevinni. Úgy értem, hogy például az álomszerű szoba-szerű helyiségnek a világos falát próbáld meg pirosnak látni, kísérletezésképpen. Én azt tapasztaltam, hogy nem fog menni. Legalábbis nekem nem ment. Hangsúlyozottan itt az elalvást megelőző utosló egy percről van szó, hiszen ott még éppen hogy meg tudod figyelni a jelenetet, de már szinte teljesen kikapcsoltál.

Tudatosság értelmet nyert dolgokban

Gyakorold megfigyelni a tárgyakat. Eckhart például minden nap kisétál az erdőbe. Nemrég leszinkronizáltam egy Eckhart Tolle meditációt, amit kint az erdőben vettek fel. Nagyon sokat lehet belőle tanulni.

A hagyomány úgy tartja, hogy Buddha egy fa alatt világosodott meg. Tehát a megvilágosodásnak köze van a természethez a buddhizmusban. Próbáld ki! Menj ki a legközelebbi parkba, ahol fák vannak a közeledben és érezd át nyugalom-jelenlétüket. Érezd át milyen erőteljes a jelenlétük és mégis milyen elmondhatatlanul ártatlan. Mindez egyszerre. Próbáld begyakorolni és meríts életenergiát a fák jelenlétéből. A fák jelenléte segítette Buddha megvilágosodását, segíti Eckhart Tolle spiritualitását és tanítását a MOSTról, hidd el neked is segíteni fog.

Tudatosság a gondolatokban

Itt fentebb már írtam az elalvás előtti egy percről, amiben megfigyelhető az ébrenléti tudatosság „megváltozása”, amit megismerve jobban össze tudod majd hasonlítani az ébrenléti tudatossággal. Így tágulni fog majd az ismereted a tudatosságról.

Érdekes: jelenleg tény, hogy a klinikai pszichológiai kutatásoknak fogalma sincs róla, hogy mi az a tudatosság. Valamennyiünknek mindennapos élménye tudatosnak lenni, de hogy mi az valójában és hogyan lehetne definiálni, azt nem tudják.

Mi viszont Eckhart Tolle tanítványok legalább meg tudjuk figyelni. Figyeld meg te is. Persze nem jól mondom, hiszen tényleg nem lehet megfigyelni. Igaz? Talán már tudod is a választ, hogy hol rontottam el…

Ha a tudatosságot meg tudnád figyelni nem lenne tudatosság. Hiszen nem az a tudatosság, amit megfigyelsz, hanem az, aki megfigyel. Ég és Föld külömbség. Szó szerint. És a legtöbb hagyomány szerint is. Hiszen a tudatosság rendszerint a Nappal van asszociációban, míg a cselekvő, az ige (a nyelvtanban) a Földön jár.

Tanuként gyakorld megfigyelni a gondolataidat és minél inkább képessé válsz olyan gondolataidat is „rajtakapni”, amik amúgy meglehetőssen negatívak és ártalmasak, akkor nyert ügyed van. Eckhart Tolle is képes volt hátralépni és tanuként megfigyelni a saját ártalmas gondolatait és így a negatív érzelmi hatás nagymértékben „lelombozódott” benne, aminek mellékhatásaként „elmúlt” a súlyos depresszió, amiben 29-éves koráig szenvedett.

Tudatosság a világban

Bármerre jársz, bármilyen érzelmi hatások érnek, próbálj meg egy lépéssel hátrébb lépni tőlük és távolabb is maradni tőlük mindaddig, amíg úgy nem látod, hogy megéri „megfürdened az illúzióban”, például egy forró éjszaka Bangkokban, stb. 

Járj nyitott szemmel, de ugyanakkor nézz csak a szemed sarkából. A szemed sarka eredetileg kígyódetektorként szolgált és szolgál a mai napig is, bár jóllehet ma legtöbbünket nem fenyeget kígyómarás általi halálveszély, mint az évezredeken át fenyegette valamennyi embertársunkat. Ezt Dr. Jordan Petersontól tanultam. Átvitt értelemben a szemed sarkából csak a lényeget és a tényleg-veszélyt látod, a többi „lényegtelen” dolgot – úgymond – nem látod, úgy értem – tudod, szoktuk mondani, hogy „fátol az erdőt”, ilyesmire gondolok.

Akinek füle van hallja meg! 

Tudatosság kell a lényeges dolgok meghallásához. 

Pontosan az a figyelem, ami nélkül olyan sokszor „lecsúszunk” lehetőségekről, amik pedig ott hevertek az orrunk előtt, de mi valahogy mégsem kapcsoltunk időben. A lehetőség pedig bárhol várhat ránk szóval érdemes nyitott fülekkel járni, bermerre is jársz az életben és a világban.

Szeretettel:

Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: