A „Vagyok Aki Vagyok”

Eckhart Tolle biblia utalása és idézete így szól: „Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál” – jómagam fordításában a Stillness Speaks (Megszólal a csend) című könyvből. 

Hát nem lenne csodálatos Eckhart spirituális tanítását sokkal mélyebben is átélni és megérteni, hogy vajon mi is rejlik Mózes második könyvéből, az Égő csipkebokor részből ismert Vagyok Aki Vagyok utalás mögött?

Ha mindig is vágytál Eckhart Tolle tanításának és idézeteinek mélyebb megértésére szeretni fogod a következő írást. 

Itt és most szívemmel felkutatom tudásom minden szegletét, hogy felszínre hozhassam neked azt, aki vagyok, azt aki megpróbál Eckhart tanításával azonosulni és segíteni, akiknek csak tud, éppen neked, aki vagy és talán éppen válaszokat keresel spirituális utazásodhoz.

Vagyok Aki Vagyok, a Megszólal a csend című könyvének első tanítása

Eckhart Tolle, A most hatalma és az Új föld című könyvek írója idézete most a Vagyok Aki Vagyok benső átéléséről szól a Megszólal a csend című könyvéből. Mielőtt megpróbálnék léted szívének átélésben segíteni, lefordítanám az eredeti szöveget:

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod. Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned.

Önmagad legbennsőbb érzékelése, az aki vagy valójában, a nyugalomtól elválaszthatatlan. Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál.

A fenti fordítás a Stillness Speaks (Megszólal a csend) könyv legelső oldaláról való. Így olvasható eredetiben:

“When you lose touch with inner stillness, you lose touch with yourself. Wen you lose touch with yourself, you lose yourself in the world.

Your innermost sense of self, of who you are, is inseparable from stillness. This is the I Am that is deeper then name and form.”

Lényed mozdulatlanságával

Eckhart Tolle eredetileg a stillness szót használja, amit Dr. Domján László úgy fordított, hogy csend. Van azonban a stillness szónak egy másik jelentése is, és ez pedig a nyugalom. Például angolul, ha azt akarod mondani, hogy „Álj nyugodtan!” azt úgy mondod, hogy stand still! – de ez csak egyetlen egy példa lenne, hiszen itt és most nem is akarom elerelni a szót Eckhart Tolle spirituális tanításáról. Ugyanakkor azt meg fontosnak tartom, hogy minél mélyebben érthető legyen maga a szó, a stillness, vagyis a csend, amit végülis én úgy fordítottam, hogy mozdulatlanság

Ha lenne szavunk a csend-nyugalom jelenlét együttes kifejezésére talán az mutathatna rá leginkább, amire Eckhart Tolle tanítása utal, legalábbis az én legjobb tudásom szerint.

A benső csend, természetesen jó fordítás. Véleményem szerint ugyanakkor a csend szónak talán túlságosan sok köze van a hangokhoz és így félrevezethető lehet. 

Echart tanítása a stillness szóval még a mozdulatlanságot is „ki akarja” fejezni. 

Gondolj bele: ha valami – tételezzük fel –, teljes nyugalomban van, ez esetben akkor az a valami egyben mozdulatlan is, igaz? És ha az a valmi teljesen nyugalomban van és mozdulatlan, akkor biztos, hogy hangtalan is egyben, vagyis csendben van.

Visszatérve a mozdulatlanság szóra, nem mondom, hogy ez jobb szó, mint a csend ugyanis bármelyiket is használjuk csak féligazság ismervén Eckhart spirituális tanítását.

Vajon hogyan lehet érteni a szellem nyugalmát? Vagy a szellem csendjét? Vagy a szellem mozdulatlanságát? Megpróbálom megmagyarázni.

Mit gondolsz, ha baj van, vajon mondhatjuk, hogy „ezerrel járnak a gondolatok a fejemben”? Például – tételezzük fel – mikor tűz van és minden másodperc életet menthet, mondhatjuk, hogy cikáznak a gondolatok a fejben? Abszolút. Igen.

Vagy – itt egy másik példa – vegyünk egy másik esetet, mikor egy versenyfeladatot kell megoldani időre és szeretnéd megnyerni a versenyt megoldva a feladatot, nos legjobb tudásodat bevetnéd-e úgy, hogy valamennyi tőled tellhető aspektusát a feladat megoldásának átgondolod nagyon rövid idő alatt? Mondhatjuk, hogy száguldoztak a gondolatok a fejben? Feltétlenül. Igen.

Vagy – és legyen ez az utolsó példa – vegyünk egy elalvás előtti pillanatot, mikor még éppen nem aludtál el, de már félálomban vagy szinte. Ha itt és most összehasonlítanád a fenti példákkal, hogy vajon gyorsan gondolkodtál-e, mint a tűzeset példánál, vagy a versenyfeladat megoldása alatt, nos – már sejted mire gondolok – nos igen, természetesen az elalvás előtti percekben sokkal de sokkal lassabban „mennek” a gondolatok a fejben.

Itt a lényeg. Az igazi „Vagyok Aki Vagyok” Eckhart spirituális tanításában. A léleknek is vannak nyugodt (csendes, szinte mozdulatlan) és kevésbé nyugodt (életveszély, versenyfeladat) állapotai. Amire Eckhart utal, az leginkább az elalvást megelőző perc lelkiállapotára utal. Akkor a legnyugodtabb a lélek, akkor a legcsendesebb a szellem és akkor igazán mozdulatlan a benső. (Bár az igazság az, hogy akkor a legmozdulatlanabb a benső, mikor alszunk és nem álmodunk.)

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod.

Önmagaddal

Eckhart Tolle leírja A most hatalma és az Új föld című könyveiben és említi szinte valamennyi előadásában, hogy mi történt vele 29 éves korában azon a bizonyos éjszakán.

Nem tudok többé együtt lenni önmagammal. Az ifjú Eckhart élete legmélyebben szorongó és legdepressziósabb éjszakáján, mikor már annyira mélyre sűllyedt a lejtőn, nos akkor történt meg a csoda. Egy shift, ahogyan Ő szokta kifejezni magát, ami az általam való értelmezésben és fordításban annyit tesz, hogy leválás

Mikor gondolatban az éjszaka kellős közepén, verejtékesen és életének sűlyesztőjének legalján itt tartott gondolatban, mégiscsak meglátta a legnagyobb „sötétségben” a legkisebb „fénysugarat” és – Hála az Égnek – Eckhart bele tudott kapaszkodni. Feltette magának a kérdést, hogy ha nem tudok többé együtt lenni önmagammal igaz, akkor ki az, aki nem tud együtt lenni, kivel? 

Hm… jogos a kérdés, nem?

Ezen a ponton ismerte fel Eckhart, hogy a gondolatainak teljes rabságában eltöltött 29 éve nem lehetett más, mint illúzió, mint ahogyan valamennyi gondolatok által okozott ön-pokol is az volt. Itt rájött arra, hogy szenvedésének legmélyén nincs nagyobb igazság annál, hogy nem tudok többé együtt élni önmagammal és ugyanakkor ha az én az aki nem tud együtt élni önmagammal, akkor itt egyfajta kettősség van. Itt ismerte fel, a tanu szerepét és egyszerre vált ketté az ÉN a gondolatok által formált személyiségtől. Ez nemcsak megmentette Eckhartot, hanem korunk legnagyobb spirituális tanítójává is tette Őt.

Valamennyien beszélünk és egyben használjuk a nyelvtant is. Alany, állítmány, tárgy, stb. Jó ötlet úgy próbálni megérteni Eckhart shift fogalmát, a leválást, mint az alany és az állítmány elvi megkülönböztetését a nyelvtanban. 

Itt egy elgondolkodtató nyelvtanpélda, és talán nem is létezik spirituálisabb nála: Vagyok aki vagyok. Mit állítunk? Hogy vagyok. Ki vagyok? A Vagyok vagyok. A Vagyok az Alany.

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod.

A világ

A világ természetesen tág fogalom. Annyira tág fogalom, hogy elfér benne az egész világ, viccesen szólva.

De ha onnan nézzük, hogy a világ és a világosság („Világ világossága”) mennyire hasonló tővel rendelkeznek és ugyanakkor gyakorlatilag mégis mennyire különböző jelentéssel bírnak, nos akkor talán kissé meglepő mindez. A világosság a fénnyel áll kapcsolatban. A fény, vagy a szikra gyakran az értelem fénye asszociációban hangzik el és a megértés pillanatára utal. Arra a szavakkal alig leírható csodára, amikor megvilágosodik valaminek az értelme bennünk. Amikor az értelem fénye gyullad lángra bennünk és … hmm, hahaha, ilyeneket mondunk, hogy „homlokracsapós élmény” például. 

Hogyan érhet egybe vajon a világ, sőt a végtelen nagyságú és kiterjedésű világegyetem a világ világosságával, a megértéssel? És hogyan érthetjük meg illetve hogyan élhetjük át, hogy „Vagyok Aki Vagyok” önmagunkban? Ki lenne az a Vagyok, az Aki Vagyok?

Szubjektív módon.

A világ pontosan akkora, amekkorának már megismertük. Ez igaz a világegyetemre és igaz a tudásunk világára is. A tudásunk világa a számunkra ismert világ, vagyis az ismereteink összessége. Ugyanakkor a még-meg-nem-ismert semmi, vagy ismeretlen kívül esik a világ világosságán. Ezért benső világunk pont akkora, mint amekkorát megismertünk már belőle. Tehát szubjektív.

Mikor Eckhart így fogalmaz, hogy Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned, akkor az „igazi” világra gondol, arra a dominiumra, arra a világra, amelyben a tanu él és amelyben állandóan csak a jelen és a most létezik. Arra a világra, amelyből a kézzelfogható világunk is megszületett. Az örökkön örökké létező világra, az igazira, amelyben időtlen idők óta világos van. A végtelenség maga, amiben kézzelfogható világunk eszméje is benne van. A forrás. A Vagyok Aki Vagyok.

Más szavakkal, azért mondja Eckhart Tolle, hogy egy egész világ omlik össze benned, mert arra utal, hogy az „igazi” világ ideája nélkül a kézzelfogható világunk sem létezhet. Vagyis az igaz világ ideája nélkül semmi más nem várható, mint káosz. Ezt természetesen rendszeresen láthatjuk és hallhatjuk a napi hírekből.

Talán már könnyebben látható, úgy is fogalmazhatnék, hogy talán már világosabb, hogy Eckhart a következőkben egyenlővé teszi ezt a két entitást: önmagaddal és világ.

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod. Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned.

Önmagad legbensőbb érzékelése

Figyelj!?

Most figyelj…

A figyelemről szeretnék írni, hiszen szeretnénk megérteni (megfigyelni?) vajon mire is gondolhat Eckhart, mikor önmagad legbensőbb érzékelése részt írja.

Csodálattal töltött el az a szeretet és hála, ahogyan néhány éve egyik kollégám Istenről beszélt a Ramadan ideje alatt, hogy mi muszlimok örömmel áldozzuk fel a jollakottság érzését a Ramadan idejére, hiszen mi emberek olyan csodát kaptunk Istentől, mint a szemünk, fülünk, orrunk és a szájunk. Megértettem, hogy mire gondolt mikor ezt válaszolta és nagyon megható volt mindezt hallani őszintén szólva, talán ezért is emlékszem így rá. Valóban isteni ajándék a szemünk, amivel nézhetünk amit akarunk és megláthatjuk a veszélyt a szemünk sarkából. Valóban egy csoda a fülünk, amivel hallhatjuk, mikor a szerelmünk szólít bennünket, vagy hallathatjuk mondandónkat másoknak. Valóban elmondhatatlan gyönyör finomakat enni és nincs az a hőmérő, amivel egy igazán forró éjszaka hőfokát megmérhetnénk, hála a tapintás istenadta ajándékánál.

Apropó: forró éjszaka és a tapintás… 

Hm…

Emlékeznél kérlek életed egyik legfantasztikusabb, legerotikusabb és legforróbb éjszakájának emlékére a kedvemért?

Mikor „elindult” a kezed „felfedező útra”…

Hát nem olyan volt, mintha szabályosan szinte láttál volna a kezeddel? Őszintén! De pontosan ojan volt. Elmondhatatlanul erotikus volt nem?

De vajon mi adta az erotika élményét? És mitől volt az, hogy szinte láttál lágyan símogató kezeddel olyan mély átéléssel érintettél… Vajon mi?

A figyelem. 

Egy nagyon intenzív figyelem. Teljesen odaadó, külvilágról teljes egészében megfeledkeztető figyelem volt, amit erotikusan símogató kezedbe fókuszáltál. És miközben így tettél a külvilágról (mint hasonlóképpen máskor soha) teljesen megfeledkeztél, ugye?

Igen a figyelem.

Idézd fel megint ezt a figyelmet kérlek. 

Éld át újra egy pillanatra.

És most ismét beleveszve a figyelmedbe talán már tudod, hogy a figylmednek két „vége” van: 

1. A figyelmed alanya, aki figyel és

2. A figyelmed tárgya, amit a figyelmed alanya figyel.

Más szavakkal, a figyelmed alanya Te magad vagy, míg a figyelmed tárgya, az amit figyelsz. A példánk esetében a partnered.

Ugyanezt átélheted, ha ott ahol éppen most vagy, így hirtelen megakad a szemed az egyik tárgyon. Nézed azt a tárgyat és nézed…

Talán már át is éled éppen most, hogy tényleg van alanya, ennek a figyelemnek. Ez az alanya a figyelmednek bizony Te magad vagy. És amire a figyelmed irányul az a tárgy, ami a helyiségben ahol éppen vagy, ott van. Egyértelműen elutasítanád az azonosságot a látott tárgy és a megfigyelő entitás között, még akkor is, ha a látott tárgy ugyanúgy gondolatként képeződik le a fejben, mint bármelyik gondolat.

A zene és a hallgató is természetesen különböző, de vajon mi a helyzet önmagad legbensőbb érzékelése terén? Vajon hol találod meg igazán önmagad, ha befelé „nézel” lelki szemeiddel, hogy megtaláld önmagad?

Nos miközben lelki szemeiddel pásztázod önmagad, hogy rátalálj önmagadra, az is figyelem, nem? Hiszen a lelki szemeiddel figyelsz, igaz? Vajon a figyelmed melyik „végén” találod meg igazán önmagad? Amit lelki szemeiddel nézel, vagy AZ AKI néz lelki szemein keresztül?

Bingó!

Jól gondolod!

Ha önmagad keresed és befelé figyelsz, ne azt éld át, amit lelki szemeiddel látsz, hanem azt aki FIGYEL és máris megtaláltad önmagad lebensőbb érzékelését. Te vagy az, aki Vagyok Aki Vagyok és te vagy az aki figyel, nem pedig lelki szemeid látványa.

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod. Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned.

Önmagad legbensőbb érzékelése, az aki vagy valójában, a nyugalomtól elválaszthatatlan. Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál.

Vagyok Aki Vagyok

Vagyok Aki Vagyok – bíztatja Mózest az Úr.

Mert ímé az Isten országa ti bennetek van – idézi Jézus szavait Lukács.

Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál – mondja Eckhart Tolle.

A pszichológiai szakirodalom számtalan helyen ír a tudatosságról, ugyanakkor nincs egyetlen egy pontja sem ugyanannak a szakirodalomnak, ami megnevezné, hogy honnan ered a tudatosság.

Van és kész!

Pontosabban van, amikor éppen nem alszunk. Hiszen ha alszunk, akkor úgy tűnik, nincs tudatosság. De ha meg ébren vagyunk, akkor van tudatosság. Akkor is van tudatosság, ha éppen figyelünk valamire: akár zenét hallgatunk, vagy egy naplementét nézünk éppen.

Az előbbi Önmagad legbensőbb érzékelése rész tárgyalásánál szó volt a figyelemről. Rámutattunk, hogy úgy tudod önmagad leginkább érzékelni, amikor azonosulsz a megfigyelővel és NEM azonosulsz a megfigyelt dolgokkal, legyenek azok tárgyak, formák és GONDOLATOK, hiszen a gondolatok is formák.

Ezért a helyes irányba akkor utalhatunk, ha az aktív figyelem alanyát érzékeljük, mint önmagad legbennsőbb entitását, a Vagyok.

Önmagad legbennsőbb érzékelése tehát a Vagyok Aki Vagyok.

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod. Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned.

Önmagad legbensőbb érzékelése, az aki vagy valójában, a nyugalomtól elválaszthatatlan. Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál.

Mélyebb szónál és formánál

Mi lehet közös a szóban és a formában?

A forma-természet. A szó is éppen úgy része a forma világának, mint az anyag. 

De vajon, hogyan lehetne figyelmünkkel megragadni és megérteni azt, hogy szó

Megpróbálom értelmezni itt és most.

Gondolat.

Gondolat, amit ha kimondunk beszéd lesz belőle. A beszéd, amit ha szavakra bontunk azok gondolati egységekre utalnak. 

Meg tudod figyelni a gondolataidat?

Természetesen.

Könnyedén meg tudod figyelni és akkor, amikor akarod.

Ugyanígy persze az is igaz, hogy szabad akaratodtól függ, hogy éppen most megfigyeled-e a gondolataidat és leválasztott (tanu) megfigyelőként figyeled meg a gondolataidat, vagy azonosulva a gondolataiddal elragadtatva hagyod magad a gondolataid szárnyán. Tőled függ, teljes egészében a szabad akaratod függvénye.

Tegyél egy kísérletet, ha van egy pillanatod:

Mondj ki hangosan egy bármilyen szót és figyeld meg.

Éber vagy?

Megfigyelő vagy?

Tudatos vagy?

Igen, igen és igen. 

Ezek a válaszok.

Ez a Logosz, amiben benne van az éber-tudatos-megfigyelő alany (szubjektum, vagy entitás).

Ez a Vagyok Aki Vagyok.

Az éber-tudatos-megfigyelő élménye az Ige (Logosz, szó).

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Így kezdődik János Evangéliuma.

Gyönyörű: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”

Megpróbálom másképpen: Tudatosság nélkül nincs szó és nincs szó sem, ami értelemre találna tudatosság nélkül. Mindez kizárólag a tudatosság számára létezhet csak.

Hm… remélem megbocsátod, hogy Isten kinyilatkoztatását átfogalmaztam, mintegy kommentáltam saját szavaimmal; engedelmeddel itt hagyom benne írásomban.

János Evangéliumában, Kezdetben volt az Ige, ahol az Ige az ógörög Logosszal van fordítva. Vajon korábbi tanulmányozásainkhoz tud-e hozzátenni valamit? Tehát, hogy éber-tudatos-megfigyelő és …?

És az Ige.

A szó, ahogyan Eckhart fejezi ki magát.

Vagyis az, ami az éber-tudatos-megfigyelő megfigyelésének a célja: az Ige, a szó. Ez az Egy a számmisztikában, hiszen a megfigyelő és a megfigyelt nem elválasztható egymástól, ők mindig is összetartoznak. 

Ez az Egy.

Ez a Logosz.

A szó (és a forma) kel egybe az éber-tudatos-megfigyelővel.

Azt hiszem itt ezen a ponton már biztonsággal kijelenthetjük, hogy természetes, hogy Önmagad legbensőbb érzékelése, a Vagyok Aki Vagyok szubjektuma nyilvánvalóan nem lehet egyenlő sem a szóval és sem a formánál.

Ugye azt mondja Eckhart, hogy Mélyebb szónál és formánál

Te meg azt mondod, hogy igen, természetesen, hiszen az aki megfigyel nem lehet egyenlő a megfigyelt tárggyal. Igaz?

Éber megfigyelőként (Logosz) az aki vagy az nem más mint az aki tudatosan átéli itt és MOST a szót (gondolat, kommunikáció) és a formát (anyagvilág, valamennyi kézzel fogható tárgy az Univerzumban).

Mikor elveszted kapcsolatod lényed mozdulatlanságával, önmagaddal veszíted el a kapcsolatod. Amikor meg önmagaddal veszíted el a kapcsolatod, akkor egy egész világ omlik össze benned.

Önmagad legbensőbb érzékelése, az aki vagy valójában, a nyugalomtól elválaszthatatlan. Ez a Vagyok Aki Vagyok, ki mélyebb szónál és formánál.

A gyakorlatban

Ha Eckhartnak sikerült, neked is sikerülhet

Éppen azon gondolkodom, hogy vajon mik lehetnének azok a hasznos dolgok, amiket magaddal tudnál vinni Eckhart Tolle idézetéből…

Eckhart Tolle jut eszembe elsőként, aki bármikor szívesen beszél arról a bizonyos éjszakáról, amikor az Ő spirituális shiftje megtörtént vele, tudod, amiről itt korábban már írtam.

Eckhart – így szól a történet –, miután az az éjszaka után felébredt másnap reggel, arra lett figyelmes, hogy mindent másként látott. A tárgyak a szobában, ahol aludt, ahogyan rávetődött a reggeli nap sugara és minden, minden olyan eleven és élettelinek tűnt Eckhartnak. Aztán kint Londonban a Russel Square környékén szeretett kint lenni, ott is minden olyan másnak tűnt. A forgalom sem volt zavaró, az emberek az utcán nem tűntek fenyegetőnek számára. Eleinte minden nagyon fura volt neki. Nem is értette. Később azonban rájött – évekkel később –, hogy egyfajta spirituális leválás történt az elméje gondolatözönvíz-szerű elsodró állapottól. Vagyis felfedezte, hogy ő maga nem lehet azonos a gondolataival.

Ez valamennyiünkre igaz. 

Nem vagyunk azonosak a gondolatainkkal.

Meg tudjuk figyelni a gondolatainkat?

Természetesen igen.

Akkor mondhatjuk azt a saját gondolatainkra, hogy én vagyok?

Nem igazán, hiszen nem lehet alany (szubjektum) az amit tárgyilagosan meg lehet figyelni. 

A Vagyok Aki Vagyok sohasem válik meg alany mivoltától. A Vagyok örökké szubjektumként létezik, tehát sohasem lesz belőle tárgy. Ezek szerint ha sohasem lesz tárgy, tehát soha sem lehet semmilyen érzékelésnek tárgya. Ugye? Ezért nem lehet Istennel szemtől szembe kerülnünk.

Eckhart ezzel az egyetlen gondolatcsírával vált korunk egyik legnagyobb spirituális tanítójává. És ugyanez a gondolat teremtette meg számára, hogy leküzdje súlyos depresszióját. Ha neki sikerült, neked is sikerülhet.

Próbáld meg!

Figyeld meg a gondolataidat. Legyél tanuja, ami a fejedben zajlik. Tedd fel magadban gyakran a kérdést: „Vajon a szorongásaidat a gondolataid okozzák? Vajon ha a gondolataimat meg tudom figyelni, akkor én a gondolataim vagyok? Tehát ha én nem vagyok a gondolataim, amik a szorongást okozzák, akkor mi a fenéért szorongok…”(?)

Vagyok Aki Vagyok a tanu szerepében

Eckhart használja a tanu kifejezést abban az értelemben, hogy lépj egy lépést hátra és figyeld meg a gondolataidat, miközben itt és most a jelenben gondolatok történnek a fejedben.

Most megpróbálok jómagam is egy lépéssel hátralépni, hogy teret engedjek a saját képzeletemet megfigyelni (absztrakció) amelyben elgondolom, hogy vajon hogyan tudnék neked segíteni elmagyarázni, ahogyan majd könnyebb lesz neked gyakorolni a saját gondolataid tanuja szerepet.

Hm…

Szóval, az jut eszembe elsőként, hogy például képzeld el, hogy egy társaságban vagy, ahol egy közeli barátod egy másik barátodról árult el egy titkot és még arra is megkért, hogy ne áruld el magad, hogy ezen a partin semmiképpen sem szabad kiderülnie a titoknak. Te pedig megfogadod, hogy mindenképpen megőrzöd a titkot és nem fogod kifecsegni a másik barátod előtt.

Mit teszel?

Nyilván figyelsz magadra.

Olyan ez, mintha egy rejtett tanut ültettél volna el direkt arra az estére, hogy megóvjön téged attól, hogy ki ne kotyogd a titkot még véletlenül sem.

Ez az!

Ez a figyelem kellene állandóra.

Meg tudnád tenni, hogy mostantól fogva mindig úgy figyelnél saját magadra, mintha egy titkot nem szeretnél gondolatban önmagad előtt kifecsegni?

Ez lenne az a figyelem, ami tényleg segíthetne igazi tanuja lenni önmagadnak.

Itt egy másik ötlet.

Képzeld el, hogy egy nagyon előkelő helyen vagy vendégségben. Már eleve úgy készültél, hogy nagyon figyelni fogsz önmagadra, hogy feltétlenül „rendesen” viselkedj és semmiképpen sem okozzál semmi feltűnést.

Na ez az a figyelem, ami kiélesíti rejtett tanud szemét, hogy jól lássa és kontrolálja a viselkedésed képzeletbeli vacsorapartidon. Ugyanakkor ugyanez a kiélezett figyelem lenne, ami segíthet sokkal jobban és éberen megfigyelni önmagadat, hogy saját tanuja legyél önmagadnak, mintha állandóan egy vacsorapartin lennél, ahol azon lenne a figyelmed, hogy nehogy illetlenül viselkedj.

Kiélezett és kontroláló figyelem. 

Nagyban segíthet elkapni olyan gondolatokat a fejedben, mint tanu, amik „illetlen” és romboló gondolatok. Úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan gondolatok, amik mindig és óhatatlanul is depressziót okoznak.

Gyakorold be, hogy minél jobb tanuja legyél a saját gondolataidnak, hogy elkaphasd azokat a gondolataidat, gondolati sémáidat, amik rendre negatív érzelmeket keltenek és sok kicsi sokra megy alapon rendre taszítanak le az elkerülhetetlenül depresszióba süllyedő lejtőn.

Minél gyakorlottabb tanuja vagy a saját gondolataidnak, annál inkább leválasztódsz a gondolataidtól, így még a negatív gondolataid sem lesznek annyira károsak sok kicsi sokra megy alapon.

Amennyiben már leválasztódtál és egy lépéssel hátrébb léptél, bele a tanu szerepébe, az végre megengedi, hogy fellélegezhess a negítív gondolat-vízözön elsöprő erejétől és végre a „saját lábadra” állj.

Kevésbé komolyan vett gondolatok kevésbé kártékonyak

Eckhart, spirituálisan szólva, teljesen leválasztódott a saját gondolataitól, azok lényének centrumától eltávolodtak, érzelmi töltésüket tekintve eltompultak és Eckhart szellemének teljes kontrolja alatt állnak.

Gyakorlással, hogy minél inkább a gondolataid tanujával azonosítod magad, semmint a gondolataiddal, segítenek majd abban is, hogy még az ártó, kártékony, negatív gondolataidat sem veszed majd annyira komolyan.

Legyél minél inkább a tanu a fejedben semmint a gondolati sablonok, amik amúgy nemkívánatosak, de már évtizedek óta automatikusan „bejönnek”. Legyél a tanu és éld át, hogy nem veszed már annyira komolyan azokat a gondolataidat, amikre leginkább azt mondanád, hogy „fárasztóak”.

Hidd el megváltoztatja az életedet.

Eckhartnak is megváltoztatta.

Neked is megvátoztatja.

Kezd el a gyakorlást még ma.

És fedezd fel önmagadban aki Vagyok Aki Vagyok.

Szeretettel:

Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: