Eckhart Tolle idézetek: A választás

Mielőtt idézem Eckhart szavait A most hatalmából, szeretném összefoglalni röviden azt a fejezetet, amiben az idézet eredetileg megtalálható.

A választás ereje

The Power to Choose, A választás ereje fejezetcím tárult fel előttem, mikor véletlen-lapoztam fel A most hatalmát. Beleolvastam és eldöntöttem, hogy innen fogok ihletet meríteni. Így is tettem. 

A fejezet első mondatában Eckhart elismeri, hogy a szó: „választás” bizony meglehetősen újhullámos, vagyis newagey. A további mondatok pedig rámutatnak, hogy egy leendő rosszat senki sem választ. Ezt az egészet úgy érti Eckhart, amint ma az emberek gyakran emlegetnek ilyeneket, mint:

  • Te csináltad a bajt magadnak!
  • Te választottad!
  • Te döntöttél így vagy úgy és most tessék…!

Szóval Eckhart úgy érti, hogy túl azon, hogy persze az embernek szabad akarata van és tényleg gyakran beleesünk saját szabad választásunk gödrébe, amiből aztán szinte lehetetlen kimásznunk, tehát túl mindezeken a rossz utat nem igazán mi választjuk. Persze mi választjuk az irányt, de anélkül, hogy az útszakaszt ismernénk.

Oké. Akkor most ideteszem az idézetet, amit kiválasztottam.

Működésképtelenséget senki sem választ, mint ahogyan konfliktust sem és a fájdalmat sem. Senki sem akarja őrületbe kergetni önmagát. Ám mégis megtörténhet, mert nincs elég jelenlét benned, ami meggátolhatta volna a múltat, vagy nincs elég fény, ami megvilágíthatta volna a sötétséget. Nem vagy itt, teljesen. Nem vagy még teljesen felébredt. És ezalatt pedig az elméd feltételei határozzák meg életed.

“Nobody chooses dysfunction, conflict, pain. Nobody chooses insanity. They happen because there is not enough presence in you to dissolve the past, not enough light to dispel the darkness. You are not fully here. You have not quite woken up yet. In the meantime, the conditioned mind is running your life.”

The Power of Now – Eckhart Tolle

Hát igen: senki sem akarja őrületbe kergetni magát. Én sem akartam. Ám én például mégis addig-addig agyaltam „dolgokon”, amíg 15 év pokol nem lett belőle. Hetente volt legalább egy halálfélelmetes pánikrohamom. Baromi szar volt. De már túl vagyok rajta. Miért volt? Mert az egóm letaglózó túl-védelme és a totál téves önvédelmi reflexeim ellehetetlenítették az életem, szinte. Pánikbeteg voltam és az agyam túl-védő-mechanizmusának köszönhetően „baromi biztonságban” cserébe-pedig pánikrohamokat éltem át.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Tudom, hogy nagyon sokan vannak odakint, akiknek túlzott biztonság igényük aláássa az életüket. Tudom. Megtapasztaltam. Ám nem mindig történnek elmebajok az egó túlhasználata miatt. A továbbiakban inkább az enyhébb esetekről fogok majd írni.

Mindig beleesem a saját hibáimba

Szóval… nem mindig! Nem esel bele mindig. De előfordulhat, hogy egynél többször is. Idézzük fel az idézetet tartalmazó fejezetben azt a példát, amit Eckhart használ. 

Barátod vagy ismerősöd egy rossz kapcsolatban van éppen, akinek a barátja bántalmazó, és egy ilyen kapcsolat neki már ráadásul nem is az első hasonló kapcsolata. 

Miért van ez így?
Nem volt más választása?

Nos, az elme szereti a könnyebb utat választani. Barátod rossz kapcsolata példája esetén barátodat az juttatta többszörösen is bele egy eleve rossz kapcsolatba, mert nem volt elég jelenlét, vagy inkább talán lélekjelenlét, ami gátat szabhatott volna a múlt megnyugtatónak tűnő ismeretének. 

Ugyanis, azt szeretjük választani, ami legalább ismerősen cseng. Nem szeretünk olyan utat választani, ami az ismeretlenbe visz. Totál kényelmetlenül érezzük magunkat egy olyan úton, amiről csak nagyjából tudjuk, hogy merre is visz egyáltalán.

Így tanítja Eckhart, hogy az elme azért nem szeret a jelen pillanatban tartózkodni, mert nincs kontrolja felette. Nem tűnik neki ismerősnek. 
Új. 
A MOST az elmének legtöbbször a komfort zónáján kívül esik. Emiatt törik meg a figyelmünk legtöbbször mindössze néhány másodpercnyi fókuszálás után. Mert csak úgy, úgymond kéretlenül bejön egy totál oda nem illő gondolat. Egy gondolat, mintegy hívójel, ami azt mondja Neked, hogy „Gyere csak velem!”… kitalálod? Legtöbbször beadjuk a derekunkat. És felülünk a kósza gondolatnak és vele-tartunk. Még akkor is legtöbbször így van ez, ha korábban az, amire figyelmünket fordítottuk tényleg fontos lett volna. Namost képzeld el egy pillanatra, ha valaki rendesen tényleg megzavart volna, mondjuk oldalba bökött volna, vagy szólt volna hozzád elvonva a figyelmed… igaz? Ez persze rám is igaz. Ha, miközben figyelek valamire, mondjuk, dolgozom éppen valamin, és valaki megzavarna, azt bizony nem venném jó néven. Talán nem vagyok egyedül ezzel.

Egy másik példa jutott eszembe, amit szeretnék most említeni Eckhart tanításával kapcsolatban. Hogy az elme nem szeret a jelenben tartózkodni, mert kényelmetlen neki.

A nehéz elalvásokra gondolok, vagy a koránébredésekre vagy bármilyen alvásproblémákra. Ilyenkor jár az agyunk, csak jár és nem hagy elaludni. Olyankor még meditálni is nagyon nehéz. És a MOSTban lenni is szinte lehetetlen. Persze egy adag ébren töltött órácska után az ember belefárad és – néha – vissza tud aludni.

Mit tehetünk? Jövőnk hogyan kerülheti el múltunkat itt és MOST?

Hm… ez egy jó kérdés. Ezen már én is gondolkodtam elég sokat. Hogy ezt a fejezetet annak szánom-e, hogy egyetlen mondatban leírjam neked a megoldás titkát? Hát, sajnos nem. Nem tudom, hogy mi a megoldás. Pontosabban, az igazság az, hogy azt tudom, hogy mi Eckhart Tolle tanítása, mintegy megoldásként. De az az igazság, hogy még csak most jöttem ki néhány éve 15 év pokolból – amit fent is már megemlítettem – amiben ezer halálfélelmetes pánikroham gyötörte életem. Nem pánikolok már többet. Kigyógyítottam magam belőle. De életem még mindig rendre beleesik a múltam csapdáiba. Van persze, amit már el tudok kerülni, de még mindig gyakran megégetem az újam, pedig tudom, hogy forró a tűzhely.

Tehát mit tehetünk? Mit tanít Eckhart Tolle?

Nos, így szól a tanítás. El kell vonatkoztatni az elme gondolati sémájától és érzelmi sémájától, amiből önazonosságunkat merítjük. Ez esetben ez a múlt. Pedig az igazi Önvalónk az egónk felett a MOSTban van. (Vagyok, Aki Vagyok.) Hagynunk kell, hogy a jelen pillanat manifesztálódjon a jövőnk valamennyi döntésében. Nem pedig a már korábban is kudarcot vallott múlt-azonosság. Más szavakkal: nem biztos, hogy a múlt tapasztalata tuti tipp egy sikeres jövő érdekében, nagyon nagyon nagy vonalakban szólva.

Szeretettel:
Gábor

Eckhart Tolle idézetek: A választás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szia Gábor! A Strocom után depresszió, pánik betegség, bipoláris zavar ennyi minél küzdöttem egyszerre ez 2009-ben történt azóta hála istennek meg gyógyúltam, igaz gyógyszer szedés melót.Közben a házzaságom is megromlott.Aztán jött az érzés vagy csontra meg bolondok vagy meghalok. Most – ot választottam 2018 tavaszán azóta meditáció, hangoskönyv, ima lerakom lassan a batyuim, jó érzés köszönöm hogy megoszthattam veled, nagy megkönnyebbülés. ÁLDÁS KÍSÉRJE ÉLETED. ☺️🙏♥️

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: